Új havi rovattal jelentkezünk.Szeretnéd megismerni a híres divattervezőket?Kíváncsi vagy a munkásságukra?Olvasd rendszeresen a Divatnagyágyúk cikket,és mindent megtudhatsz!
E havi divatnagyágyú:COCO CHANEL
Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel (Saumur,1883 augusztus 19.-Párizs,1971,január 10.) francia divattervező, a
Chanel divatház alapítója, a haute couture, a francia elegancia és a 20.század divatjának egyik legkiemelkedőbb képviselője. A modern, felszabadult, elegáns és dinamikus nő szimbóluma.Tartós divattá tette a rövid szoknyát, a „kis fekete ruhát”, a csillogó
kosztümékszereket és mindenekelőtt a világ legnépszerűbb parfümjét,
a Chanel N°5-öt. Meghatározó védjegyei közé tartozik a tweed anyagból készített kosztüm, a kaméliavirág, a több soros gyöngyből készült kosztümékszerek és a bézs színű, fekete orrú lábbeli.Nevéhez fűződik a modern divat megalapozása. Szabászati stílusát az
egyedi, férfias vonású, letisztult, néhol tengerészek és katonák
öltözetére emlékeztető stílusjegyek jellemzik.
GYERMEKKORA
Gabrielle Chanel 1883 nyarán Saumur-ben látott napvilágot.
Édesapja Albert Chanel vándorkereskedő, édesanyja Jeanne Devolle varrónőként
dolgozott, így meglehetősen szerény körülmények között nevelték gyermekeiket.
Édesanyja 33 évesen tuberkolózisban meghalt. Ennek hatására
az amúgy is szeszélyes apja úgy döntött, hogy elhagyja családját, és Amerikába
megy szerencsét próbálni. Az alig 12 éves Gabrielle és lánytestvérei,
Julie-Berthe és Antoinette, a ciszterciek által működtetett aubazine-i
árvaházba kerültek. Fiútestvéreit, a 6 éves Lucien-t és a 10 éves Alphonse-t
egy tanyára küldték dolgozni a szociális munkások.
Gabrielle forradalmi stílusán markáns nyomot hagytak a
zárdában töltött kemény évek. A semleges színek, a keményített gallérok és az
egyenes vonaltervezés mind-mind az árvaház építészeti stílusát és az ott
dolgozó nővérek egyenruháját idézik. A Chanel divatház logója a ciszterci
rózsaablakokon összefonódó "C" betűkből merített ihlet eredménye.Egy
másik legenda szerint logóját inkább az 1920-as években Irène Bretz kastélyában
(''Château de Crémat'', "C C") töltött vakáció ihlette.)
Gabrielle 18 éves korában a kanonok által működtetett
moulins-i Notre-Dame intézetbe került, ahol elsajátította a varrás művészetét.
Varrónői munkásságát 1903-ban babaruhák és kelengyék varrásával kezdte a Maison
Grampayre-nél.
GABRIELLE-BŐL COCO LESZ
5 évvel később Gabrielle letette a tűt és a cérnát, útnak
indult, és szerencsét próbált Vichyben élő bácsikájánál. Akkoriban úgy
gondolta, hogy a színpadi szereplés sokkal szórakoztatóbb és tartalmasabb
életforma, mint a varrónői állás, így rögtön háttérszerepet is vállalt a
"La Rotonde" című, kávézókban előadott darabban. Pár hónappal később
már olyan színdarabokban is megjelent, ahol énekelnie kellett. A hivatalnokokból
álló közönség pedig rajongott az általa előadott chansonokért. Leghíresebb
színpadi száma a "Qui qu'a vu Coco dans l'Trocadéro?" meghozta neki a
sikert, és ettől fogva mindenki "Cocó"nak hívta.
A KEZDETEK
Vagyonos udvarlók rajongták körül. Ekkoriban találkozott
Étienne Balsannal, a jómódú hivatalnokkal, neki köszönhetően ismerte meg Coco a
felsőbb társadalmi réteg szokásait és etikettjét. Románcuk azonban néhány hónap
után véget ért. Balsan baráti körében ismerkedett meg Gabrielle Arthur
Capellel, egy gazdag angol bankár fiával, akit a későbbiekben
"Boy"ként, Gabrielle első szerelmeként emlegettek. Capel az első
világháború alatt szénszállításból gazdagodott meg, és saját lovaspóló
csapattal rendelkezett. 1909-ben Gabrielle otthagyta az énekesnői pályát, és
Párizsba költözött szerelméhez.
Capel anyagi segítségével Coco megvette Étienne Balsan
garzonlakását a boulevarde Malesherbes-en, és kalapkészítő műhelyt nyitott.
1910-ben megnyílt Gabrielle első üzlete a << CHANEL MODES >>. A 21
rue Cambon tökéletes helyszínnek bizonyult, hiszen ezen a környéken élt az
eleganciát kedvelő párizsi felső osztály, és mindössze pár lépésre volt a
Vendôme tértől és a luxus francia fellegvárától, a rue du Faubourg
Saint-Honorétól. Az itteni sikereket követően két újabb üzletet nyitott:
1913-ban Deauville-ban és 1914-ben Biarritz-ban.
Mivel a kalapok óriási sikert arattak, Coco úgy döntött
1918-ban, hogy újabb üzletet nyit a Cambon utcában, a 31-es szám alatt. Ez az
üzlet már a mai butik fogalmának felelt meg: a ruhák és kalapok mellett helyet
kaptak az ékszerek, a szépségápolási termékek és a legendás Chanel N°5 parfüm.
Ekkoriban a földszinten volt maga a butik, az első emeleten a ruhakollekciók, a
másodikon pedig Coco lakása (ma itt dolgozik Karl Lagerfeld tetőig úszó
fényáradatban).
A SIKER PARFÜMJE
Coco Chanel 1921-ben egy a Francia Riviérán töltött
vakációja során találkozott Ernest Beaux-val, a híres parfümkészítővel. Chanel,
akiről ebben az időben egész Párizs beszélt, arra kérte Ernest, hogy készítsen
neki egyedi parfümöt. Coco kifejezetten különleges illatra vágyott, egy olyan
összetételt szeretett volna, ami mesterséges, mint a felső szabászati
ruhastílus "egy női parfüm, aminek nő illata van". Ebben az
időszakban ez azért volt különleges, mert eddig minden illatszer alapanyagául
virágok szolgáltak, s így természetesnek minősültek. A fiatal vegyész, már évek
óta tanulmányozta az aldehideket. Ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a
desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot fejlesztenek.
Chanel beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát.
Intim kapcsolatban élt az emigráns Dmitrij Pavlovics Romanov
orosz nagyherceggel. Ő rajzolta a Chanel N° 5 első flakonját, ami nem volt más,
mint a cári testőrség vodkásüvege. A flakon azóta többször formát váltott.
A Chanel N°5 nem csak azért különleges, mert ez az első
mesterségesen alkotott parfüm, hanem azért is, mert Coco ezzel a lépésével új
tendenciát indított: innentől kezdve minden neves divatház saját parfümmel is
rendelkezett.
Coco az Ernest által ajánlott mintasorozatból szándékosan az
5. ampullát választotta, mert ez volt a szerencseszáma. A névválasztás, pedig
tudatosan történt: " A kollekciómat az ötödik hónap, ötödik napján indítom
el a piacon, így hagyjuk meg neki az ötös számot, amely majd szerencsét hoz
neki is".
"Az a nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője
sincsen." - mondta Coco 1923-ban.
A TERVEZÉS ÚJ KORSZAKA
Chanel nyitott volt a környezetére és barátai is
inspirálólag hatottak rá. Család helyett művészek, írók vették körül, Igor
Stravinsky, Serge Lifar ukrán származású táncos és koreográfus, Szergej
Pavlovics Gyagilev, Paul Morand író, diplomata, akadémikus, Pablo Picasso,
Salvador Dalí, Jean Cocteau. Hat éven át volt barátnője Hugh Grosvenornak,
Westminster hercegének. 1928-ban Skóciában jártak, és onnan hozta haza a tweed
kösztümök ötletét. De nem akart férjhez menni, élete végéig Mademoiselle
maradt.
Coco Chanel öltöztette mind az európai, mind az amerikai
nőket. Az amerikai hölgyek különösen élvezték ruháit, mivel ők a praktikus
öltözködést részesítették előnyben, és Chanel teremtette meg az elegáns
egyszerűség és kényelem definícióit.
Elvetette az összetett elegancia kellékeit (pl. a fájdalmat
okozó fűzőket), és bemutatta a kényelmes és egyszerű elegancia új stílusát.
Chanel hatása a divatvilágban akkora volt, hogy más tervezők - mint Dior,
Givenchy és Lanvin - lecserélték a különc és extravagáns stílusú ruháikat egy
egyszerűbb és meglehetősen alkalmi változatra, azért, hogy visszanyerjék
elvesztett vásárlóikat. Vállalkozó szelleme és ruháinak egyszerűsége elsöprő
sikert aratott és több millió dollárt hozott számára. Akkoriban Chanelt és
ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan rövidre vágatta,
férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét. Vásárlói imádták
ruháinak egyszerűségét és eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor
komplikált és kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek rá felfigyelni,
és Chanel jellegzetes dzsörzékosztümjei – kardigánszerű felsőrészükkel –
divathóborttá váltak Párizsban.
1924-ben fantázia ékszereket kezdett tervezni és készíteni,
Etienne de Beaumont, majd Fulco di Verdura ékszertervezőt is elhívta a
divatházba. Chanel népszerűsítette a hosszú hamis gyöngyfüzér
kosztümékszerelet, továbbá a strasszból, gyémántból, rubinból készült
karperecekkel és melltűkkel.
A 1926-ban rukkolt elő a "kis fekete ruhával", ami
egyszerűségével hódított, annak ellenére, hogy a korszak divatja teljesen
másról szólt. A Vogue divatkritikusait nyerte meg legelőször, akik a kis
feketében a modern nő egyenruháját látták. Kollekciójába felvette az esőkabátot
és a blézert is aranyozott gombokkal. Női ruháihoz olyan anyagot választott, mint
a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva.
1932-ben Chanel újra a híradások középpontjába került. A
Guilde internationale du Diamant felkérésére gyémánt ékszereket tervezett, a
gyémántokat platinára dolgozták rá. Ilyen extravagáns dolgokat csak ő
engedhetett meg a gazdasági válság nehéz éveiben.
1935-ben 4000 alkalmazott dolgozott nála, a rue Cambonban 5
lakóháza volt, és évente kb. 28 000 modellt adott el.
1939-ben bezárt a varroda és a divatház. Chanel először
vidékre ment. De mivel akkori szeretője, Hans Gunther von Dinklage német
katonatiszt volt, kollaboránsnak számított, és 1944-ben Svájcba menekült.
Saint-Moritzban élt, ahol újra találkozott az emigrációban élő Paul Morand-nal,
akinek elmesélte életét.[5]
A háború utáni időszak döntő volt Chanel számára. Amikor
visszatért Svájcból, Franciaország lelkesen ünnepelte Christian Dior új
divattrendjét. A 71 éves Mademoiselle készen állt az újabb csatára. 1954-ben
megnyílt a rue Cambon-i műhely, új kollekció született, de a kritika hűvösen
fogadta. 1955-ben megjelent a láncos steppelt táska végső formájában, 1957-ben
pedig a fekete orrú szandál. 1955-ben kreálták a divatház első férfi parfümjét,
a Pour Monsieur-t. Még ugyanebben az évben Marilyn Monroe nyilvánosan
kijelentette, hogy a Chanel N° 5 néhány cseppje nélkülözhetetlen az
éjszakáihoz. Ez újabb ragyogó elismerést jelentett. 1957-ben Mademoiselle
Chanelnek ítélték a Neiman Marcus Fashion-díjat Dallasban. Amerikában is
népszerűek voltak modelljei, Jaqueline Kennedy rózsaszínű Chanel-kosztümöt
viselt a merénylet idején.
FILMEK AZ ÉLETÉRŐL
1981: Chanel
solitaire, angol–francia film
2008: Coco Chanel,
két részes angol–francia–olasz TV-film
2009: Coco avant
Chanel, francia film
2009: Coco Chanel
et Igor Stravinsky, francia film